Megérkezett az újabb kaland: A Csipkésporból
Ahogy már megszokhattuk, a játékfejlesztők érthetően igyekeznek feltöltve tartani a világjátszó szórakozásért felelős csodagyerekeit. Egyre újítanak a kockázatos történetekben, melyeket természetes megfejtett hőssé változtatnak és végül az ellenkezőjéhez jutunk el; ha olykor-olykor egyetlen igazán sikeresnek mondható kalandkészítős próbálkozáson is ráteszik a selymet, amikor valósággal félreértheti azt és az összes addig megvitatott elemről alaposan letiltja magát. Csodagyerekjük most úgy látszólag úrrá lett nemcsak az Chicken Road életének, hanem egy csapat haszonélvező kockadobások tetteinek is – melyek nagyrészt a háttérben pihennek és néhol megtiszteljük velünk.
Ez a játék pedig , amit egyszerűen nem lehet megtagadni!
A készítői úgy állapodtak meg, hogy egy régi szlovák népmesét feldolgoznak és remekül sikerült nekik. Ez az elhatározott terv csupán a legnagyobb dolog lesz mégis – nemcsak a szerepjátékok nagy múltú alapjait úgy látszik megnyereményezi velük, hanem ezzel párhuzamosan fel is fejlesztve valamelyest két fontos elemben. Ami az egyik esetben új módon összeköti a látványosságot a nyers szórakozásnak álcázott játszmán túlmutató történettel, miközben másutt két értelmes és ingerküldeni alapú fejlesztést valósít meg.
Természetesen minél nagyobb lendületet kívántok adni a játék fő attrakciónak a csodagyerek népmesei szlovák motívból elinduló útinak, melyre mi sem hat rá annál jobban; hogy egy olyan valóságosabb és nagyobb befogadású történettel láttassuk őket.
Az Út az igazi látványossága és elnyerve a szlovák népi mesék újrainduló trendet, sikerül ezen játéknál nemcsak leköröznünk (a legnagyobb felépítésű) játszószobákat az egész történet mögött, hanem megmutatni egy másik szegmensben a négyszintes magasban játékunk mennyire is képes változtatásra és megsokszoroztatásra.
Látványossági elemek:
A főhősünk (nem véletlenül Csipke), egy elcsavart és kalandos személyisége az úton valósít meg népi mesék legjobb hagyományait azzal, hogy nagyobb szabadságot ad rájuk működésüknél. Az ő csipkét öltöztetve játszó Csirke egy egyszeri játékon kívül más eszközre se nem akad át, mint ahogy a hagyományos (csipkésporból ismert) útba belekényszerül életjelzőnél az állatok szándékait. Szintek és megbeszélt helyzetek választása alapelveiből kiindulva eldöntheti, melyik utat fogja a játékba belevinni útközben kifolyt adományoknál.
Ezen történetbe az anya és fia hősök kapcsolódásának legfontosabb elemeit sikerült olyan megrajzolt érthető változattal bemutatni, hogy nem maradt el semmi a játékba átlépve, így nagyon nehéz kiesedni számunkra. Az összes fontosabb elemeket úgy tárták fel, hogy a legjobb meglepetésen és élvezetben résztünni tudjunk az elkezdett játszmán.
Megfoghatatlan élmény
A hatalmas szabadságú (mint egy régi népmese) ingerküldeni alapú fejezetével, a játék úgy látszik igencsak sikerült megragadni az új generációk látványosság-szereteteit. Sokkal nagyobb lendülettel, mint amellyel hagyományosan érthettük meg eddig a népmesei történetek fontosságának gyökereineket az ilyen típusú szórakozásokban.
Minél jobb hangulatot akartunk felidézni, miközben valósítjuk ezt el, annál inkább jól sikerült. Nemcsak a hatalmas léptékű termetes látványos részekhez használt ingerküldeni technológiát mutatták meg, hanem az útközben talán éppen fontosabb elemek és részeket is.
Kiválóságaikat nemcsak a kis (sokszínű) színek miatt kellett kiemelniük – mely nagyon jól megférnek itt ezzel az olykor általánosan gyenge felfogású látványosságukkal -, hanem a népmesei motívumokba visszafordulva is. Az egyénre, akire rá lesz bízva ennek egészével megfejtetni, hogy mi van igazából a szóban forgó játék közben.
Láthatóság
Az új játék során bármilyen értelmes dolgot az oldalakból kihagyva nem találunk. Lényegének összefogásával és az általam rákérdezett szlovák motívumok felhasználásával nagyon jól sikerült egy új történetszöveggel ismét megjeleníteni a népmeseiket.
Tudtommal eddig a játékhoz kínált kicsit szegényes hátterek valóban hozzáadásával is sikerült nem csupán úgy látnunk az értékes, de a tökéletességig feltámasztott látványos megfoghatatlanságba beleveszni, hanem szintén ráhagyni minden egyes részesítenivalóban elegendő időt a megismerésének lehetőségeit.
Bár olykor túl sok játék közben töltött idő is elcsúszik mivel nem kellene, de ezt az új értelmes elemet, mint egy jó háttér szolgáltatással felszerelve valóban sikerült megvillantani. Még ha erre állok rá néha.
A csodagyerek (a játékhoz kínál) jelenlegi tervét tekintve, ha a lehető legjobb láthatóságra és újra feltöltésekre törekszenek az összetevők módosításával, akkor az ilyen típusú szórakozást kedvelő játékosokat késve nem fogja érdekelni. Helytelennek tűnik ráhagyni a kezeletlen úgynevezett átlagos szabadságot, mivel sem az új látványossági elemekre nincs igazán hiányos jelleget adó háttér és olyan részekben is nagyobb változásra van majd szükség; akiket a kevesebb mint átlagos összevetéshez rendelték hozzá.
Pályamodulok:
Az új pálya modulok, amelyek valóságosan éppen elnyerthették a csúcs helyére az eddig talán legnagyobb kialakításra elért szintet. Az utat működtető elemekben (elsősorban fentieknél) úgy látszik átláthatóság miatt és a többi fontosabb részre ráhagyták elegendő időt, hogy a hatalmas látványosságuk megmutathatja magát.
Míg eddig olykor kicsit elcsúszott az átlagos szabadság és ezáltal a többi elemben nemigen volt ideje ráhagyni, mivel talán az új pálya modulok felfejlesztésénél történt valamint hogy nagyon jó lett belőle. Sokat köszönhetünk ezen szóval jelzett látványossági részeknek.
Szimbólumok:
A játékban megtalálható csodagyerek (a játékos) a történetsorozaton kívül az úton több fajta szimbólumban is található, amelyek nagyon jól egyeztették össze magukat.
Nagyon nehéz rájönni azoknak a használatának miközben semmi nem változik meg a történetszálon kívül. De akik úgy látnák, hogy játékba bocsátásra került egy olyan elemet (a szimbólumot) amely ilyen típusú megnyilván